Scheuermann-kór

A Scheuermann-kór az úgynevezett strukturális háti gerinc görbületének növekedéséhez tartozó kórkép, ezen belül is az a csoport, ahol a háti gerinc egészére terjed ki a görbület fokozódásának mértéke, ennek kompenzálása céljából nő a gerincoszlop nyaki és ágyéktáji részének mell irányába görbülésének, domborodásának mértéke is.

Serdülőkorban jelentkező megbetegedés, melyre a gerinc fokozott háti kiboltosulása, mozgáskorlátozottság, fájdalom jellemző. Oka az érintett csigolyatestek másodlagos csontmagjának károsodása, feltöredezése, ezért a csigolyatestek elülső részének magasságbeli elmaradása következik be, ékcsigolyák jönnek létre (mivel a másodlagos csontosodási magok a 8. életév után jelennek meg, ezért nem jelentkezik a betegség 10 éves kor alatt).

Ezt először Scheuermann írta le, más szerzők szerint a csigolyák zárólemezének csontosodási zavara áll fenn, a végeredmény ugyanaz: a fokozott kyphosis miatt, a már kialakult ékcsigolyák elülső részére hat a mechaikai megterhelés, tovább keskenyítve ezáltal a csigolya elülső részét, emiatt tovább nő a kyphosis mértéke, s ez a kóros kör eredményezi a rögzült, kifejezetten merev hyperkyphosist és a fájdalmat. Általában ezek a gyerekek vékonyak, rossz izomzatúak, a hanyagtartás és a gyengébb izomzat egyéb jeleit is mutatják. A betegség kialakulásában örökletes tényezőknek is szerepe van.

A csigolyák közötti porckorongok (discusok) beboltosulnak a csigolyatest felé (így jönnek létre az úgynevezett Schmorl-csomók, melyek a betegség röntgendiagnosztikai kritériumai), és a porckorongok elülső részei ellapulnak, elfajuló, súlyosbodó (degeneratív) jeleket mutatnak. Leggyakrabban ez a folyamat a háti gerinc csigolyáin alakul ki. Ritkább a háti-ágyéki átmeneten, s a legritkább forma az ágyéki (lumbalis) szakaszon alakul ki. Az esetek nagy részében, ez a folyamat csak átmeneti fejlődési zavart idéz elő. Kisebb részükben azonban tüneti kezeléssel alig befolyásolható, súlyos állapotot hoz létre. Gyakran nincs összefüggés a háti küfózis súlyossága és a panaszok között. Néha nagyon súlyos fokú háti kidomborodás is panaszmentes. Általában elmondható, hogy minél fiatalabb korban jelentkeznek a tünetek, annál súlyosabb a folyamat. Különösen gyors lehet a pubertás körül.

A Scheuermann-kór tünetei A klinikai tünetek két fő csoportja a hyperkyphosis és a fájdalom.

A hyperkyphosis merev rögzült, és s beteg nem képes a hátát homorítani (nyújtott karokkal, csípőjét derékszögben halító gyermek hátára ha rányomunk és felszólítjuk, hogy a fej emelésével a hátát homorítsa, egészséges esetben ez megtörténik, a Scheuermann-kórban szenvedőnél nem). Kezdetben fájdalom nem jellemző, inkább kozmetikai problémák miatt fordulnak orvoshoz. Serdülőkorban jellemző a lapockák közötti fájdalom, az érintett gerincszakasz ütögetésre való érzékenysége, de ezek a növekedés befejeztével megszűnnek. A felnőttkorban kialakuló fájdalom a megmaradó deformitással rendelkező betegekre jellemző, akiknél a fájdalom a túlzottan előredomborodó ágyéki gerincnél jelentkezik. A gerinc ugyanis az ágyéki részen kompenzálja a háti részen kialakuló deformitást.

Három stádiumát különböztetjük meg

8-10 éves kor körül kezdődik hanyagtartással, a háti kyphosis mérsékelt fokozódásával, panaszok nélkül. A gyermek gyakran fáradékony, figyelmetlen. A háti küfózis (vagy kyphosis) aktív izomerővel korrigálható. 12 éves kortól a növekedés befejeződéséig tart. Ekkor az érintett gerincszakasz merevvé válik. A gyermek fájdalomra panaszkodik, a háta főleg a lapockák között ütögetésre kifejezetten érzékeny. A fájdalom álláskor, ülésnél, fizikai aktivitásnál fokozódik, illetve a növekedés befejezésekor megszűnik. Jellemző a fokozott és rögzült háti kyphosis, amelyet előrehajláskor nem képes kihomorítani. A deréktáj szalagjainak feszülése miatt, deréktáji fájdalom jelentkezhet. Harmadik vagy késői stádium: a növekedés befejezése után, végigkíséri a beteget egész élete folyamán, a háti deformitás véglegesen megmarad, a fájdalom az ágyéki gericszakaszon van.

A betegség kezelése

A Scheuermann-kór önkorlátozó természetű betegség, vagyis a növekedés befejeztével általában megáll az előrehaladása és nem jelentkeznek további komplikációk. Jellemzően azonban a csontok deformáltsága felnőttkorban is megmarad. Emiatt a kyphosist korrigáló, a rosszabbodást meggátoló kezeléseket a gerinc növekedésének ideje alatt célszerű elvégezni.

Bár nem tudni pontosan, mi okozza a Scheuermann-kórt, a kezelésére léteznek megoldások. Évtizedek óta vitatkoznak rajta, hogy mi lenne a helyes kezelése. A kevésbé extrém eseteknél manuálterápiát, fizikoterápiát és/vagy fűző viselését ajánlják, a kyphosis súlyosbodásának megállítására. A kór általában jóindulatú, a gerincműtétek pedig számos kockázattal járnak, ezért a műtétet általában az utolsó lehetőségnek tekintik. Súlyos vagy extrém esetekben kiterjedt műtéti megoldással próbálják meg a betegséget kordában tartani és megakadályozni, hogy a test többi részét károsítsa.

Németországban a Scheuermann-betegség és a lumbáris kyphosis standard kezelése a Scroth-terápia, a scoliosis és kapcsolódó gerincdeformitások kezelésére kifejlesztett, speciális fizikoterápiás módszer. A Scroth-módszer egy fekvőbetegek kezelését célzó programban bizonyítottan csökkentette a betegek fájdalmát és a kyphotikus szög nagyságát.

Az izomerő növelése minden stádiumban szükséges. Az iskolai testnevelésóra alóli felmentés nem indokolt, csak fokozza  a betegségtudatot. A kezelés gyakran egyénre szabott. Függ a súlyosságtól, a panaszoktól, az életkortól. Növekedés befejeződése előtt, elegendő a rendszeres ellenőrzés, gerinctorna, úszás. Fájdalom esetén pihenés és nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása segíthet. Izomrelaxánsok (lazítók) hatására a fájdalom gyorsan csökken. Kezelés akkor szükséges, ha gyorsan növekszik a háti kyphosis, kezelésre nem reagál a fájdalom, illetve olyan mértékű a deformitás, hogy légzésfunkciós károsodással is jár.

Forrásanyag: https://www.webbeteg.hu/ wikepédia/